Harangoznak... ma már századszor. A templom mellett lakom, onnan tudom. Ez mégis jó, megnyugtató.. Borult az idő, a nap nem mutatta meg magát már egy ideje, és úgy tűnik, egy darabig bújkálni is fog. Azért egy sétára, ablakpucolásra most is alkalmas ez az idő, na meg arra is, hogy egy ilyen felhős vasárnapon az ember kicsit elmerengjen, ha épp nincs jobb dolga. Ilyenkor megrohannak az emlékek, a sok történet, ami velem nap mint nap megesik és sajnálom, hogy mire eljutok az íróasztalig, addigra sokmindent elfelejtek...

De mindent azért mégsem.

A nyáron hazautaztam. Tombolt az otthoni kánikula, olvadt az aszfalt és nehéz volt lélegezni.. ettől már teljesen elszoktam. Itt is meleg van, de valahogy más meleg... a tenger felől mindig lengedez valami szellőcske, ami enged egy kis levegőhoz jutni. Egyszóval hazarepültem és a reptéren vártam a buszt, hogy a vonatállomáshoz jussak, majd onnan haza. Velem együtt egy apuka várt ugyanúgy, három gyönyörű gyerekével. Mindahányan voltunk, azon izgultunk, hogy elérjük majd a vonatot, ami mindenkit a családjához visz.. A gyerekek – a legkisebb ötéves – valóban csodaszépek voltak. A két kislány és a kisfiú valami olyan bájt varázsoltak maguk köré, hogy a buszban – titokban - még a könnyem is kicsordult.. Apuka magyarul beszélt, a gyerekek – főleg a legkisebb – inkább spanyolul válaszoltak, de a nagyobbak azért próbáltak apjukhoz magyarul szólni. Édes próbálkozás volt. Hatalmas, kíváncsi szemeikkel pásztázták a tájat, és vagy tízmásodpercenként kérdezgették apukát: „mikor érünk már az állomásra?“.. A kicsi spanyolul szólt, apuka magyarul válaszolt, én meg elolvadtam, annyira aranyosak voltak ők így négyen. Végül minden futottunk a vonatunkhoz, más-más irányba, de valahogy nem tudtam feledni őket négyüket. Valami motoszkált bennem... úgy éreztem, én ismerem „apukát“.

Aztán pár héttel később újra haza kellett mennem.. A visszaútkor állok a reptéren, már a csomagellenőrzésnél, mikor egyszercsak megfordul „apuka“...

Utóbb kiderült, egy iskolába jártunk...  azt hiszem erre mondják: milyen kicsi a világ... :)