ő

Forrás: http://spanyollany.freewb.hu/blog/oktoberi-vs, de vannak napok, amikor rámhajtja fejét a bú, és olyan súllyal nehezedik rám, hogy azt hiszem, nem lesz holnap.Van, hogy nincs is különösebb oka, mégis hatalmába kerít valami leírhatatlan szomorúság. Ilyenkor olyan dolgokra gondolok, amik kis napsütést hozhatnak megkínzott lelkembe.. Például: milyen jó, hogy itt vagyok, mert én nem egy poszterről nézhetem a tengerpartot, mint annó, otthon gyerekkoromban a panellakásunk konyhájának tapétázott falán. Itt van, teljes kékségében, néha olyan giccsesen, hogy van, hogy azt hiszem a bolhapiacon vagyok, és valami olcsó festményt bámulok.. pedig nem. Ez itt a színtiszta valóság, annak minden színével, örömével és fájdalmával, ami nap mint naEmberek, fogják egymás kezét, sétálgatnak, tolják a babakocsit, pizzát esznek, miközben a tengert bámulják és fogalmuk sincs, mi van a falakon túl, hogy él igazából az a városka, ahova ők talán csak egy hétvégére jöttek, mert José azt mondta nekik, itt mVan, hogy nincs is különösebb oka, mégis hatalmába kerítvalami leírhatatlan szomorúság. Ilyenkor olyan dolgokragondolok, amik kis napsütést hozhatnak megkínzottlelkembe, mint például: milyen jó, hogy itt vagyok, mertén nem egy poszterr?l nézhetem a tengerpartot, mint annó, otthon gyerekkoromban a panellakásunk konyhájánaktapétázott falán. Itt van, teljes kékségében, néha olyangiccsesen, hogy van hogy azt hiszem a bolhapiaconvagyok, és valami olcsó festményt bámulok.. pedig nem. Ez itt a színtiszta valóság, annak minden színével, örömével és fájdalmával, ami nap mint nap ezen a helyenér.
Emberek, fogják egymás kezét, sétálgatnak, tolják ababakocsit, pizzát esznek, miközben a tengert bámulják ésfogalmuk sincs, mi van a falakon túl, hogy él igazából az a városka, ahova ?k talán csak egy hétvégére jöttek, mertJosé azt mondta nekik, itt milyen szép.És tényleg az. Néha tényleg ez az, ami vigaszt nyújt a hétköznapok kemény küzdelmeihez. Mert kérem lehet akármilyen kék a tenger és hétágra sütő nap, azért az élet itt is élet, és nincs kolbászból, de még csak ibéria sonkából sem az a bizonyos kerítés.
Néha - sőt most, hogy már kifele vagyunk a szezonból, egyre gyakrabban - ücsörgök a tengerparton, nézem a sirályokat, ahogy birtokba veszik a vizet és eget, és azon gondolkodom, lehetett volna e másképp. Mert annyi év van mögöttem, annyi küzdelem, hogy itt lehessek, és mikor végre megadatik, akkor még mindig keresek valamit.. vagy valakit.
Aki volt, de egyszercsak nem lett (?) mert Tossa gyönyörű, de van, amit nem adhat meg, és van, amiből meg már mi nem adhatunk többet... önmagunkból.